Iskola után

Ne szúrd el már fiatalon!

Túlélési tanácsok az iskolától a munkahelykeresésig

Még jól emlékszem arra az érzésre, milyen volt tizennyolc évesen kilépni az iskolából. Még jól emlékszem az érzésre, amely azt sugallta, hogy enyém a világ, hogy sérthetetlen vagyok. Még jól emlékszem, hogy úgy gondoltam, bármit megtehetek és bármi lehetek. Hogy az élet határtalan lehetőséggel kecsegtet, és a világ csak arra vár, hogy felfedezzem. Még bennem volt a kamaszkor nyújtotta legjobb tulajdonságok; az álmok építése, a megrendíthetetlen erkölcsi nézetek (amik később mégis megrendültek), a tettrekészség, a magabiztosság.

Éppen ezért elárulom, mit ronthattok el már rögtön tízen- huszonévesen az életben. Közben tanácsokat is adok majd, amelyeket érdemes megfogadni, mert én ezeken már mind túl vagyok.

18 évesen én speciel úgy döntöttem, nekivágok a nagyvilágnak, új életet kezdek, új embereket ismerek meg. Továbbtanulás mellett rengeteget utazgattam Európában és sokat dolgoztam. Erre úgy emlékszem vissza, mint életem egyik legszebb korszaka. Jó érzés volt kicsit kimozdulni a keretek között.

Aztán a felsőoktatás befejezése után jött a mélyzuhanás. Nehezen találtam állást, 2 évig szinte semmit, pályakezdőként. Utána persze megtalált a szerencse, bár sok munkahelyen jöttem-mentem eleinte, miután egy konkrét helyen több évet töltöttem, és sok más helyen közben tapasztalatot szereztem, ma már sok helyről kapok ajánlatokat (az rajtam áll, hogy inkább halálra akarom -e dolgozni magam rengeteg pénzért, vagy átlagos mennyiséget dolgozni - viszonylag jó fizetésért.)

Tehát mivel megfordultam jó pár munkahelyen, laktam jó pár városban, beutaztam egy munka kapcsán Európát (még egy dán szigeten is voltam), így most megosztom veletek az élettapasztalatom egy részét, hogy mit és hogyan csináljatok, illetve ne csináljatok (szerintem):

1. Tanács (lakás, buli és diákhitel):

A különbség aközött, amit én csináltam és a társaim csináltak: Nem vettem fel diákhitelt (hála a jó égnek), helyette inkább dolgoztam. Akiknek lehetőségük van érettségi után és főiskola mellett is otthon lakni (vagy kollégiumban) azoknak ajánlom ezt a módot, ugyanis így nem dobnak ki az évek alatt 4-5 milliót albérletre. (számoljatok utána, albérlet és rezsi a 4-5 év tanulmányotok alatt az kb. ennyi lesz, és jézusom, hiszen ez már majdnem egy lakás ára...), és még véletlenül se vegyél fel azért diákhitelt, hogy bulizz, mert később nagyon-nagyon meg fogod bánni. Sajnálom, hogy le kell lombozzalak, de valószínűleg a fizetésed nem lesz annyi, mint amennyit elképzelsz és nem lesz egy nagy élmény abból fizetni még ezt is évekig, mikor már pedig autóra és saját lakásra kéne a pénz... Ha bulizni akarsz, dolgozz meg érte.

2. Tanács (a gyakorlat):

Hasznos, ha iskola mellett szerzel gyakorlatot. Rengeteg ilyen hely van, ahol fizetés nélkül, pusztán gyakorlatszerzés miatt lehet dolgozni. Ez azért jó, mert később ezek a cégek akár alkalmazhatnak is, és máris bővül az önéletrajzod. Amikor kikerülsz a nagybetűs életbe, akkor jól fog jönni, hogy nem vagy teljesen zöldfülű. Manapság senki nem szeret tapasztalat nélkül alkalmazni senkit, vagy maximum titkárnőnek (esetleg). Az elvárás ironikusan ugyan, de kb. az, hogy legyél huszonéves, tíz év tapasztalattal, legyen 3-4 szakmád és ne kérj sok pénzt...

3. Tanács (állj több lábon):

Tanulj meg minél több dolgot! Ha iskola után nem találsz munkát, tanulj még (vagy munka mellett tanulj még)!!! Rengeteg ingyenes OKJ képzés van, amíg fiatal vagy, sőt, most már a második is ingyenes. Állj több lábon és tanulj ki a szakmádhoz társítható más szakmákat (vagy amihez kedved van, és úgy gondolod, el tudnál benne helyezkedni). Manapság a munkáltatók azt várják el, hogy egy ember multifunkcionális legyen. Például egy grafikustól elvárják, hogy fotós is legyen és programozni is tudjon, pedig ez 3 különböző szakma. Ha egymáshoz közel álló szakmákat tanulsz, több közös órád kiesik, sőt, olyan is van, hogy egy időben több szakmát végezhetsz el. Minél jobban társítod össze ezeket, később annál több és jobb lehetőségeid lesznek a munkaerőpiacon. Nyilvánvalóan inkább azt a huszonévest veszik fel, akinek van gyakorlati tapasztalata, és egyszerre több mindenhez ért.

4. Tanács (nyelvtanulás és jogosítvány):

Nem elég papíron tudni a nyelvet. Sok munkáltató az állásinterjún is leteszteli a tudásod. Nem árt legalább két nyelvet beszélni az anyanyelveden kívül. Ha pedig eddig nem érezted szükségét a jogosítványnak, sürgősen pótold be, mert sok munkahelyen alapelvárás.

5. Tanács (állásinterjú):

Légy magabiztos!!! Add el magad! Tekints úgy magadra, mint egy árura, amit a legjobb színben kell feltüntetned. Ilyenkor kéne visszavenni az ekkora már lényegesen megcsappant (de kamaszkorodból még ugye rémlik?) határozottságot, magabiztosságot, a márpedig "én vagyok a tuti" érzést. Légy sziporkázó, elszánt, tájékozott az adott munkakörrel és munkahellyel kapcsolatban (!!!), és öltözz fel rendesen! Iskola után már nem menő a farmer és a cipzáros pulcsi egy állásinterjún. Vigyél magaddal a biztonság kedvéért egy önéletrajzot is, és lehetőleg ne izguld szét az agyad, mert az minden, csak nem magabiztosság. :) Tisztázzátok le, mennyit kellene dolgozni, mikor, mit, és mennyiért. Ha nem kapod meg az állást, nem baj, de legközelebb is legalább ugyanilyen magabiztos és elszánt legyél.

6. Tanács (az új munkahelyen):

Tudom, milyen nehéz egy új munkahelyen beilleszkedni. Ha szerencsés vagy, akkor már az állásinterjú alkalmával legalább már az öltözködési szokásokat felmérhetted. Ha nem, az sem baj, a lényeg, hogy az első nap inkább túlöltözz, mintsem alul. Férfiaknál egy inggel, fekete farmerrel, nőknél szoknyával és magassarkúval nem lehet mellélőni (NE rakd ki a melleid, most nem bulizni mész, legyél elegáns és visszafogott). Mindig minden esetben mutatkozz be a többieknek. MINDIG. Ne ülj csak úgy le, menj körbe, és mutatkozz be! Ha férfi vagy, az illemszabályok szerint egy nálabb magasabb beosztású embernek NEM ILLIK KEZET NYÚJTANI, Ő TISZTEL MEG AZZAL, HOGY KEZET AJÁNL! Ne szúrd el már ott, hogy ezt elrontod és esetleg kínos pillanatokat szerzel, ha visszautasítják.

Lehetőleg legyél kedves mindenkivel és próbálj meg mindenre odafigyelni. Tartsd szemelőtt, hogy bár elsőre furcsa lehet, de te most nem barátokat keresel, hanem munkatársakkal ismerkedsz. Nem kell elmesélned, hogy tegnap még félrészegen fetrengtél, hogy heti háromszor leiszod magad, hiszen akkor levonható a következtetés, hogy legalább egyszer másnaposan dolgozol majd... Senkinek ne mondd el, ha az elején valaki nem szimpatikus neked. (Sosem tudhatod, ki kivel van jóban, és ki kit beszél ki a háta mögött.) Ha valakit pont neked beszélnek ki, ne add alá a lovat, térj ki a válaszadás alól és maradj semleges.

Ne rohanj haza azonnal a munkaidő lejárta után! Figyeld meg, a többiek mit csinálnak! Lehet, hogy kitakarítanak, letörlik a polcot, felmosnak. Segíts a munka utáni takarítási rutinban! Nem nézik jó szemmel, ha kihúzod magad az ilyenek alól. Még az is lehetséges, hogy új gyerek lévén minden ilyet veled csináltatnak majd. Ez van, ez olyan, mint a fősulin a beavatás.

Ne hangoztasd, hogy nem szereted a munkát. Mi van, ha sokáig nem találsz másikat? Ha már megkaptad, amíg nem szerzel másikat, legalább addig csináld, és ne feledd, 3 hónap a próbaidő, addig akár bármelyik pillanatban búcsút is mondhatnak neked. Légy tisztelettudó, szorgalmas és kedves. Akkor biztosan nem lesz gond. :)

Remélem, tudtam nektek segíteni, és a poszt elolvasása után tapasztaltabban vágtok bele abba a pontba, ahol életetek éppen tart. Ha tetszett a poszt, osszátok meg ismerősötökkel például a Facebookon. ;)

Airyn

forrás: http://konyveskucko.reblog.hu/fiatalkori-almok-es-a-valosag---avagy-mit-...